Ez a dal egy kicsit összefoglalja azt, amit az utóbbi időkben megtapasztaltunk Enehvel. Mióta megházasodtunk minden évben költöztünk, sokszor csak az utolsó pillanatokban tudtuk meg hova kerülünk, és mégis Isten mindvégig velünk volt, megáldott, és vezetett. Lépésenként. Úgy látszik, Isten így szereti csinálni.
Ez egy bűnbánó dal. Érdekes módon nem olyan napokban született, amikor különösen is éreztem volna a súlyát bűneimnek. Inkább egy olyan időszakban keletkezett, amikor már felszabadultan tudtam írni, megtapasztalva a bűnbocsánatot, és megtelve hálával. Leginkább úgy tudnám elképzelni a szerkezetét, hogy vsz. - ref. - instrumentális rész - ref 2x. De persze lehet, hogy máshogy is jó.
Ebben a dalban az a különleges, hogy Eneh írta a szövegét, én meg a dallamát. Sokszor úgy képzelem el, hogy egy hegedűs is húzza alatta a kvinteket, ilyen kicsit népiesen főleg a refrénben.
Ez az első próbálkozásom ilyen mp3 lejátszók működtetésére. Persze ez egy régebbi felvétel, inkább az ötletért mutatom meg, mintsem a hangzóanyag minőségéért.
A dal a református énekeskönyvünkből való, Balassi bűnvalló imája (Bocsásd meg Úr Isten ifjúságom nagy vétkét). Én ezt így képzelem el: