Ez a dal egy kicsit összefoglalja azt, amit az utóbbi időkben megtapasztaltunk Enehvel. Mióta megházasodtunk minden évben költöztünk, sokszor csak az utolsó pillanatokban tudtuk meg hova kerülünk, és mégis Isten mindvégig velünk volt, megáldott, és vezetett. Lépésenként. Úgy látszik, Isten így szereti csinálni.
Ebben a dalban az a különleges, hogy Eneh írta a szövegét, én meg a dallamát. Sokszor úgy képzelem el, hogy egy hegedűs is húzza alatta a kvinteket, ilyen kicsit népiesen főleg a refrénben.